Harry Potter - Az új történet

1. Fejezet

A legrosszabb születésnap

A Privet Drive 4. szám alatt ma is paprikás hangulat uralkodott a reggeliző asztalnál. Mr. Vernon Dursleyt ugyanis kora reggel hangos huhogás riasztotta fel. A zaj unokaöccse, Harry szobájából hallatszott

- Ezen a héten harmadszor! - harsogta Dursley az asztal fölött. - Figyelmeztetlek, ha nem tudod megnevelni azt a baglyot, kidobom!

Harry sokadszor is belefogott a magyarázatába.

- Unatkozik itt. Ahhoz szokott, hogy szabadon röpködhet. Ha kiengedhetném, csak néhány órára...

- Bolondnak nézel? - mordult fel Vernon bácsi, bozontos bajszán keresztül - Nagyon jól tudom, mi lesz, ha az a bagoly kikerül innen.

A bácsi sötét pillantást váltott feleségével, Petuniával. Harry válaszolni akart, de szavait elnyomta a Dursley-gyerek, Dudley gyomrából feltörő hosszú, hangos böfögés.

- Eszek még egy szalonnát.

- Találsz a serpenyőben, csillagom - felelte Petunia néni, elérzékenyült pillantást vetve testes kis "csillagára".

Dudley, aki olyan kövér volt, hogy a feneke mindkét oldalon lelógott a konyhai székről, elvigyorodott, és

Harryhez fordult.

- Add ide a serpenyőt!

- Elfelejtetted a varázsszót - felelte morcosan Harry.

Dudley teljesen megdöbbent a kis szó hallatára, és leesett a székről. Mrs. Dursley felsikoltott, és szája elé kapta a kezét. Mr Dursley felpattant a székéről.

- A" légy szíves"-re gondoltam - sietett a magyarázattal Harry - Nem úgy értettem...

- MIT MONDTAM NEKED?! MEGTILTOTTAM, HOGY KIEJTSD A SZÁDON AZT AZ OCSMÁNY SZÓT

EBBEN A HÁZBAN!!

- De hát...

- HOGY MERÉSZELTED MEGFENYEGETNI DUDLEYT?!

- Én csak...

- SZÁZSZOR MEGMONDTAM NEKED, HOGY AZ ÉN HÁZAMBAN NEM TŰRÖM, HA A... PERVERZIÓDRÓL BESZÉLSZ!!

Így telt Harry legtöbb napja Dursleyéknél. Az egyre nagyobb vágyakozás a Roxfort után már olyan elviselhetetlen volt, mint egy szűnni nem akaró hasfájás. Hiányzott neki a kastély, a titkos folyosók, a kísértetek, az órák (bár Piton és a bájitalóra kevésbé), a bagolycsőrben érkező levelek, a lakomák a Nagyteremben, a toronybeli hálószoba a baldachinos ágyakkal, Hagrid, a vadőr. De legjobban a kviddics hiányzott neki. Nagyon rossz érzés volt neki távol lenni valódi otthonától. De még rosszabb érzés volt, hogy barátai egész nyáron még egy képeslapot sem küldtek neki! Már-már azt gondolta, hogy a barátai elfeledték őt. Aztán egyszercsak halk pukkanást hallott a háta mögött. Hátranézett, és rögtön felismerte a jövevényt nagy zöld szemeiről és cifrás öltözékéről.

- Dobby! - kiáltotta Harry, és a meglepettségtől tátva maradt a szája. - Dobby, mit keresel itt?! Most nagyon  nagy pácban vagyok! És ha itt találnak téged...

- Dobby megérti, uram - felelte Dobby - De Dobby üzenetet hozott Harry Potternek! Albus Dumbledore igazgató

úrtól!

Harry nem hitt sem a szemének, sem a fülének. Dumbledore üzenetet írt neki, és egy házimanóval küldeti el? Dobby átadta az üzenetet neki, és újabb halk pukkanással eltűnt. Harry kinyitotta az üzenetet, melyben ez állt:

Kedves Harry!

Holnap délután 15:30-kor legyél a Privet Drive 6. -nál, minden holmiddal együtt!

Albus Dumbledore

2. fejezet

A mentő hadjárat

Harrynek egész éjjel Dumbledore levele járt az eszében. Nem aludt egy szemhunyást sem, épp ezért reggel odaégette a reggelit, amiért Petunia néni azt a büntetést szánta a fiúnak, hogy 3 napig kenyeren és vizen kívül semmit sem fog kapni.

- Akár egy fogdában - mérgelődött magában Harry.

Pár óra múlva megnézte az órát.13:45 volt. Ekkor eszébe jutott az időpont, amit Dumbledore írt neki.

- Ma mentek valahová?

- Miért kérded? - kérdezte vissza gyanakvóan a nagybátyja.

Ekkor azomban kétszer csöngettek.

„Valószínüleg a postás” gondolta Harry arra a mondásra gondolva, hogy: A postás midig kétszer csenget.

Harry odavitte a levelet Vernon bácsinak

- Hurrá! - örvendezett a bácsi, miután felnyitotta a levelet - Elmegyünk Amerikába! Nyertünk egy utazást három személyre!

*

Mikor Dursleyék végre összecsomagoltak, Harryn nagy megkönnyebbülés futott át. „Legalább el tudok majd

menni a megbeszélt időpontra a cuccokkal együtt!”

Dursleyék elindultak az állomásra, de nem hagyták egyedül Harryt szabályok nélkül...

- Nem használhatod sem a televíziót, sem a CD-lejátszót! Nem nyúlsz hozzá semmihez, ami a mi tulajdonunk! - mondta neki Vernon bácsi, mielőtt beszállt volna a kocsiba. Harry bement a konyhába és az órára nézett. Az 15:25 -öt mutatott.

- Jaj ne! - kiáltott fel Harry - 5 percem van és még össze sem pakoltam! El fogok késni!

Azzal felrohant a szobájába és gyorsan szedelőzködni kezdett. Nem is pakolás volt, amit csinált, hanem egy óriási kupi, egy ici-pici kis helyen. Mikor végzett az úgynevezett "pakolással", megfogta Hedvig kalitkáját, és elindult a Privet Drive 6-hoz. Mikor odaért, nem talált ott senkit. Az egész utca üres volt. Aztán pár perc várakozás után feltűnt egy repülő autó. „Biztosan Mr. Weasley” gondolta lelkesen Harry, mivel másodéves korában Ron, Fred és George egy ilyen repülő autóval szabadították ki őt Dursleyéktől.

Az autó leszállt. Harry odafutott, hogy megnézze, épségben van-e a vezető, mivel a landolás nem sikerült valami jól.

Mikor odaért, látta, hogy semmi gond nincs. De az is látta, hogy a vezető nem Mr.Weasley, hanem Albus Dumbledore. Harry köszönt a varázslónak, de az mintha levegőnek nézte volna.

- Dumbledore professzor! Én vagyok az, Harry Potter! Nem hallja?! Hahó!!

De hiába próbálkozott, Dumbledore nem is figyelt rá. Aztán egyszercsak felcsillant egy emlék... egy emlék, még másodéves korából. Amikor Voldemort emlékeiben járt... Amikor azt hazudta neki, hogy Hagrid nyitotta ki a Tikok Kamráját. Akkor sem hallotta őt senki. Dehát ő most nem lehet egy emlékben, tehát Dumledore szórt magára valamilyen varázslatot, ezért nem hallja és látja őt. 

Harry odament, abban reménykedve, hogy talán ha közel megy, akkor észreveszi őt, de hiába. Harry már olyan közel volt a varázslóhoz, hogy érezte Dumbledore leheletét.

- Dumbledore professzor! Igazgató úr! Nagy főnök!

Harry mindenhogy próbálta megszólítani a varázslót, de az mintha nem is tudná, hogy ott van. Aztán Dumbledore elővette a pálcáját, elmotyogott valamilyen varázsigét és megszólalt.

- Szervusz Harry! Te már itt vagy?

-Hát... Már rég. - felelte kissé zavartan Harry, mivel csodálkozott, hogy a varázsló azt kérdezi tőle "Te már itt vagy?", mikor nem Ő, hanem Dumbledore késett.

- Még szerencse - folytatta Dumbledore -, hogy ilyen ostobák a nevelőid. Nem vettek részt semmilyen játékban,

mégis azt hiszik, nyertek egy utazást!

- Maga írta azt a levelet?! - kérdezte döbbenten Harry.

- Hát nem egészen... Tulajdonképpen Mr Weasley ötlete volt. - sietett a válasszal Dumbledore. - De most szállj be! Majd a kocsiban mindent megbeszélünk!

Harrynek nem kellet kétszer mondani. Gyorsan beugrott a kocsiba és Dumbledore már indította is a motort. Mikor már körübelül 15 méter magasan voltak, Dumbledore bekapcsolta a láthatatlanítót, és elindult észak felé. Harry nem kérdezett semmit a kocsiban, nem is szólt vagy öt percig. Ennek két oka volt: az egyik, hogy nem akarta zavarni Dumbledore-t a vezetésben, a másik pedig, hogy nem is igazán tudta, mi folyik itt, nem is volt mit kérdeznie.

Este tíz órakor landoltak (most sem sikerült túl jól). Harry körülnézett, hogy vajon hol lehetnek, de nem látott semmit. Annyit biztosan tudott, hogy ez sem az Odú, sem a Roxfort. „Akkor vajon hol lehetnek?” tűnődött Harry.