James elővette a pálcáját, és a Holdsáptól kapott instrukciók szerint írni kezdett. Amikor ő és Sirius is végeztek, kimentek, hogy a klubhelységbe menjenek ám…

- Sirius! Állj! Nézd csak… - mutatott egy pöttyre a térképen – Piton! Mit csinálhat a folyosón ilyenkor?

- A bájitaltan terembe megy – mondta Sirius – Gondolom, el akar lopni valamit.

- Kiderítjük? – kérdezte James, bár nagyon jól tudta, mi lesz a válasz.

Elrakták a térképet, és futásnak eredtek. Néhány titkos járaton át elkerülték a diákokat, így kissé késve, de eljutottak a pincébe.

- Még mindig itt van? – kérdezte Sirius

James ránézett a térképre

- Elment. De máshol sem találom… Várj, megvan! A hetediken… Most jött ki a… - A két fiú rémülten nézett össze…

- Szükség szobájából!

Mindketten sarkon fordultak, és visszafelé kezdtek rohanni. Nem néztek a térképre, így nem látták meg, hogy…

BUMM!

Négy ember terült el a földön. Sirius és James rohantukban szó szerint belebotlottak Peterbe és Remusba. Amikor mind észbe kaptak, Lupin elmondta, hogy a lakoma végeztével elmentek megkeresni a fiúkat. Kikérdezte őket a Térképről, ÉS ők is beleírták a magukét – teljesen elfeledkeztek Pitonról.

- El kell vinned Lumpslucknak, James. – mondta Lupin – addig jó nekünk, amíg egyedül rólad tud.

- Hát, marha jó nekem – zsörtölődött James. – Na, akkor vegyetek búcsút a térképtől, mert szerintem nem látjátok többé.

Mikor a Tekergők végérvényesen megváltak a maguk alkotta térképtől, James elindult vele Lumpsluck irodája felé. Megnézte, még utoljára, mit ábrázol: A ’Lumpsluck’ pötty mellett ott díszelgett a ’Perselus Piton’ pötty is. Jamesnek nem fűlött hozzá a foga, hogy kedvenc ellensége előtt adja át egy tanárnak a legféltettebb kincsét… Elhatározta hát, hogy megvárja, amíg Pipogyusz végez. Ez szerencsére hamar bekövetkezett: A fiú elindult az ajtó felé, és James ebben a pillanatban lépett be, a terembe. A két fiú köszönés nélkül mentek el egymás mellett.

- Á, az ifjú Potter. Ha jól sejtem, hozott nekem valamit.

- Jó estét, professzor úr. – motyogta James – igen, elhoztam…

James tétován átnyújtotta a térképet a tanárának, aki ránézett, majd Jamesre emelte kérdő tekintetét. – Hol van itt a térkép?

- Ez… Ez egy trükkös térkép, tanár úr.

Kopogás – Piton visszajött a terembe.

- Elnézést, tanár úr… Itt hagytam a könyvemet – mondta, gyűlölködő pillantásokat vetve Jamesre.

- Oh, persze… James, fiam, lennél szíves visszaadni ezt Perselussnak? – nyújtott át a fiúnak egy könyvet Lumpsluck. James átvette, és az ajtóhoz sétált, majd vigyorogva átadta azt Pitonnak.

- Szívesen, Pipogyusz – mondta, miközben Piton végig őt nézte. Nem válaszolt ugyan semmit, de tekintete elárulta, hogy fájdalmas halált kíván a fiúnak.

Amikor Piton elment, James visszament Lumpsluckhoz, felkészülve a legrosszabbra.

- Ejha, elég későre jár. – mondta a tanár – majd máskor kikérdezlek ebből a térképből, rendben? Most menj aludni.

- Viszontlátásra, tanár úr – szólt James, és amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta a termet. Pár perccel később, amikor visszatért a Griffendél klubhelységébe, már csak egy ember ült a kandalló előtt. Arcát ugyan nem látta, de bárhol megismerte volna azokat a sötétvörös hajfürtöket… Lily háttal ült neki, így nem láthatta, hogy James megérkezik. A fiú mögé ment, és átkarolta.

-         Gyönyörű vagy – suttogta a lány fülébe, és megcsókolta. Valahol a távolban, alig hallhatóan éjfélt ütött az egyik óra… Így ért véget a Tekergők utolsó első napja.