Horcruxok

  Harry fáradtan feküdt az ágyán és egy végtelennek tűnő könyvet olvasott, a sötét mágusok történelméről. Már vagy éjfél volt mikor hirtelen két pukkanás, kb. egy másodperc különbséggel hallatszott. Harry hirtelen két kéz szorítását érezte, gyorsan megfordult, és Hermione-t látta meg, meg persze Ront.

-Holnap lesz Bill és Fleur esküvőja, most rögtön indulnunk kéne az Óduba, mondta szinte kórusban Ron és Hermione. 10 percnyi pakolás után már készen álltak, és gyorsan áthopponáltak az Ódúba. Minden sötét volt, hiszen már vagy hajnali 1 óra volt.

-Mennyünk gyorsan lefeködni, utasította Hermione. Másnap reggel Mrs. Weasley ütögetésére ébredtek.

-Kész a reggeli, ordította. Harry és Ron gyorsan lesiettek a konyhába, ekkor azonban Harry meglátta Ginny-t, kivel már több mint két hónapja szakított. Még mindig szerette. Délután az Odú kertjében megtörtént az esküvő, és ekkor ünnepelték Harry 17. születésnapját. Harry egész este egy szót se szolt, és vacsora után gyorsan felsietett a padlásszobájukba. Nemsokkal később felérkezett Ron, Hermione, Ginny.

-Mi a baj, kérdezte Ron.

- Hááát, én idén nem megyek vissza veletek a Roxfortba, és már holnap reggel se leszek itt veletek, ell kell indulnom megsemmisíteni a Horcruxokat, válaszolta a fiú.

- Szuper Harry!! Örvendezett Ron.

- Mikor indulunk?

- Hát én nem úgy terveztem hogy ti is velem jöttök, válaszolta Harry, Ron nem kis megrökönyödésére.

-Igaza van Ronnak, Harry!, egyedül nem mehetsz el.

- Énis jövök, válaszolta Ginny.

- Nem te , nem jöhetsz jelentette ki Harry és Ron. Egyszercsak Mrs.Weasley kiáltása hallatszott fel a könyhábol.

- Ron, Hermione gyertek le mosogatni! Harry és Ginny egyedül maradtak a szobában.

-Mértnem jöhetek?, kérdezte Ginny.

-Mert téged soha nem akarlak elveszteni, mondta halkan Harry- és ha talán sikerül legyőzni Voldemortot és halálfalóit, talán…

-Igen Harry?

-Talán esetleg újból lehetne köztünk valami. Hirtelen Ron és Hermione csörtetett be a szobába, hogy folytassák beszélgetésüket. Megbeszélték holnap hajnali 4-kor indulnak Roxmortsba, hogy onnan kezdjék a kutatást a horcruxok után. Mikor másnap hajnali négyet ütött az óra, a trio már kinn is állt az Ódú előtt. Ködös, szinte ijesztő volt a hajnal. Hosszú tisztásokon haladtak már vagy 4 órája, mikor valaki hirtelen az kiáltotta:-Várjatok!

Ginny volt az.

-Mit keresel itt, szolt felháborodva Ron.

-Hát azt hittétek kihagynék egy ekkora kalandot, szolt vigyorogva Ginny. Reggel 10 óra lehetett, a nap ragyogóan sütött, mikor beértek egy rémisztő erdőbe. Ha nem tudják hogy kilóméterekre vannak a Roxforttól, azt hitték volna hogy a tiltott rengetegbe érkezte. Azonban ez az erdő korántse volt olyan nagy mint a rengeteg. 2 óra járás után elérték az erdő végét, de akkor egy sötét falu tárult a szemük elé.

- Ez a Roxmorts?, kérdezte Ginny.

- Nem hinném, a Roxmorts nem ilyen romos, válaszolta Hermione.

- Igaz Hermione, de akkor mi az ott?, mutatott rá Harry, egy nagy romos épületre.

- Ez lehetetlen, nyögte Ron.

-Ez a szellemszállás!

-Az még haggya ám, de mi világít benne?,kérdezte rémülten Hermione. Harry elindult a szállás felé.

- Ugye nem akarsz oda bemenni Harry?,kérdzte Ginny.

-Tudsz jobbat?

-Szerintem se kéne oda bemennünk Harry, mondta Ron.

-Nem mondtam hogy gyertek velem, még visszafordulhattok. Odasétáltak a szellemszálláshoz, azonban annak az ajtaja zárva volt. Próbálták mindenféle varázslattal kinyitni, azonban ez nem sokat segített.

-Kénytelenek leszünk mugli eszközökhöz folyamondi, mondta Harry és berúgta az ajtót. Ekkor rémisztő látvány tárult a szemük elé. Döglött állatok tetemei hevertek mindenütt. És ahogy felmentek a kivilágított szobába, Harry belesett a kulcslyukon.

-Nagini!, suttogta Harry. – és vele van egy férfi is.

- Mennyünk innen Harry , mondta Hermione.

- Nem lehet, ezért jöttünk.

-Mit akarsz egy kígyóval Harry, nekünk horcruxok kellenek.

-Nagini az, válaszolta Harry.

- De az a lényeg hogy be kell mennünk, és meg kell ölni.

-Ron, Hermione ti elbántok azzal a férfivel, én megölöm Nagini-t. Ginny te maradj kinnt. Háromig számoltak és benyitottak az ajtán. Harry egyből lőtt egy átkot, de az mintha nem is hatott volna a hatalmas állatra, sőt a kígyó ki is tépte Harry kezéből a pálcát. Harry a földre esett. Nagini egyre csak közeledett, és mikor Harry már azt hitte most meghal, eszébe jutott hogy őt csak Voldemort ölheti meg, és erre a gondolatra 2 másodpercel észrevett egy padlón heverő kést, gyorsan felkapta és keresztül döfte a kígyó fején.

- Hermione, Ron, jólvagytok? Kérdezte Harry.

- Megvagyunk Harry csak ez a marha rácsapott a fejemre, szitkozódott Ron. De ekkor a varázsló mozogni kezdett, és hirtelen megszólalt:

-Köszönöm, hogy megmentettetek tőle.

-Hát maga nem halálfaló?, kérdezte Hermione.

-Nem bizony, a nevem Regulus Albus Black.

-De hát az nem lehet, rökönyödött meg Hermione- hisz maga halott,nem?

-Nem haltam, elmenekültem a Sötét Nagyúr hívei elől, és idáig itt rejtőzködtem.

-Mi a baj Harry? Kérdezte Ron.

-Tudjátok, év végén meséltem nektek arról a bizonyos monogramról, amit egy levélben találtam Dumbledore-al. Hát az a monogram megegyezik ezzel a névvel…R.A.B…

folytatás köv.