Willhelmina Dumbledore

By: Ginny(bonniewright.gportal.hu)

Ezen az éjjelen július 31.-e volt, Harry születés napja, amiről Dursley-ék természetesen már megint "elfelejtkeztek". De a barátai nem felejtették el őt. Ezért most Harry ott ült a szobájában, a holdfényben és a barátai által küldött szülinapi ajándékokat bontogatta.

Egyszer csak csengetnek. Harry ránéz az órájára: pont éjfél van.

- Ki a pokol csönget ilyen későn? – hallotta lentről Vernon bácsi hangját.

Harry kiváncsi volt hogy ki lehet az, azért le ment a lépcsőn és látta ahogy Vernon bácsi becsapja az ajtót és lila arccal ott állt a lécspcső alján, a bordó hálóköntösében és idegesen néz rá, Harryre.

- Harry, hát nem megmondtam, hogy ne add meg a címűnket azoknak a bolond barátaidnak!!! Csakis egy olyan magadfajta csöngethet éjfélkor! Előre tudhattam volna! Nem elég, hogy leveleket küldözgetsz folyamatosan??? Még vendégeket is hívogatsz a házamba???

- De hát ki az? Ki jött?

- Mit tudom én!!! Nézd meg és küld el! Soha többet meg ne lássak senkit abból a bolond-képzőből!!! Megértetted?

- Igen Vernon bácsi...

Miután már Harry látta hogy Vernon bácsi visszament aludni, óvatosan az ajtóhoz sétált és kinyitotta.

Egy ő korbeli, csinos, hosszú barna hajú lány ált az ajtó előtt. Nagyon ismerős volt Harrynek, de tudta, hogy még soha sem látta ezt a lányt. A világos kék szeme nagyon csillogott a fénytől. Harry gyomra bukfencezett egyet.

-Szia, te vagy Harry Potter?- kérdezte félénken.

-Igen, én vagyok. De… te… te ki vagy?

-Willhelmina Dumbledore vagyok. Bocsánat, hogy ilyen későn érkeztem.

-Semmi baj. Willhelmina Dumbledore? Nem vagy véletlenül Albus Dumbledore rokona?

-De, az unokája vagyok, ő küldött most ide hozzád!

-De hát... Dumbledore sosem mondta, hogy lenne családja...

-Hát... biztos azért, mert nem kérdezted. Bemehetek?

-Ó… igen, persze. De nagyon halkan gyere, nehogy felébreszd Dursley-ékat! Erre gyere...- szólt Harry és felvezette Will-t a szobájába.

-És... valójában miért küldött téged Dumbledore?

-Most pár napig én vigyázok rád- kacsintott Will- és aztán együtt megyünk a Grimmauld téri házba ahol már Ron és Hermione nagyon várnak téged.

- Ron és Hermione? Őket is ismered?

- Igen, most is tőlük jövök... Hát akkor... Szép álmokat!- Will elővette a varázspálcáját és egy ágyat varázsolt magának Harry szobájába.

- Willhelmina, te hogyhogy varázsolhatsz? Hiszen még nem múltál el 17 éves... vagy igen?

- Hívj, csak nyugodtan Will-nek. Nem, még tényleg nem múltam el 17. Csak tudod mivel ugye magán tanuló vagyok otthon, - gondolom észre vetted, hogy nem járok a Roxfortba - és Dumbledore unokája ezért kivételesen megengedték.

- Ja, értem. Akkor hát... jó éjszakát!

Aznap éjjel Harry nem nagyon tudott elaludni. Mi lesz ha Dursley-ék nem engedik, hogy itt maradjon Will? Pedig olyan kedves lány...

Másnap reggel mikor Harry felkelt Will-t nem találta a szobában, és az ágya is eltűnt. Harry nagyon megrémült, nem tudta mi lett vele.

- Remélem nem történt semmi baja - remélte Harry, és azután lement reggelizni Dursley-ékhoz.

- Remélem megmondtad annak a lánynak, hogy máskor ide ne merészelje tolni a képet se ő, se más magadfajta bolond! - mondta Vernon bácsi undorral Harrynek.

Úgy látszott mintha már Petunia néni és Dudley is tudták volna hogy mi történt tegnap mert ők is undorral és félelemmel nézték az ajtót, mintha bármelyik pillanatban bejöhetne rajta valaki.

Reggeli után Harry - mint minden nap - kiment sétálni a közeli utcákba. Pár perc után:

- Harry, bocsi, hogy elmentem hajnalban, de féltem, hogy csak bajt hozok rád, ha azok a muglik meglátnak.

- Oh… jó hogy itt vagy! Már nagyon aggódtam... -Harry rájött, hogy elárulta magát...

Viszont Will arcán egy mosoly jelent meg.

Harry próbálta másra terelni a témát, de nem jött ki hang a torkán. Végül Will szólalt meg:

- Képzeld Albus azt üzeni, hogy már ma mehetünk a Grimmauld térre.

- Tényleg? És mikor indulunk?

- Hát - pillantott az órájára Will- pontosan 11:12-kor találunk a Dursley ház ajtajánál egy újságot. Az egy zsupsz kulcs. Nagyon kell majd figyelni, hogy a muglik ne vegyék észre. Azelőtt még a cuccaidat is be kéne csomagolni. Nincs sok időnk már, szerintem induljunk vissza.

Harry nagyon izgatott volt. Örült, hogy végre láthatja Ront és Hermionét, de szomorú is volt, hogy nem lehet már kettesben Will-lel.

11:12 perckor már meg is fogták a zsupszkulcsot és pár pillanattal később már koppant is a talpuk a Grimmauld téri házban.

Sipor addigra már kipusztult. Ezt Hermionétől tudta meg nyáron egy levélben. De a ház még mindig ugyanolyan volt. Kivétel Mrs. Black festményét amit már sikerült eltávolítani. Ezért nem ordított most.

- Jaj, Harry, úgy örülök, hogy épségben megérkeztél. -csendűlt Mrs. Weasley hangja és már szorosan ölelte is meg Harry-t. - Menj fel, tudod hol a szobád. Ron és Hermione már várnak ott. Most a Rend tart gyűlést, de negyed óra múlva ebéd.

Mostmár a Weasley ikrek is a Rend tagjai lettek mivel már elmúltak 17 évesek. És Harry nagy megdöbbenésére Will is a Rend tagja volt, mert rendelkezett ugyanazzal a képességgel mint Tonks, ő is tudta változtatni a külsejét és ezzel nagy hasznára válhatott a rendnek.

Mikor Harry felment a szobába Hermione egyből a nyakába borult.

- Szia - köszönt Ron.

- Szia Harry- üdvözölte Ginny.

- Will már szólt nekünk hogy ma jössz- mondta Hermione.

A név hallatára Harry valószínűleg elpirult, mert barátai elösször rá aztán mindhárman egymásra néztek.

- Harry, neked nem tetszik véletlenül Will?- kérdezte bújkáló mosollyal Ginny.

- Hát... -kezdte Harry, de a barátai már egyből tudták, hogy mi lesz a válasz.

- Hát ez szuper Harry. - folytatta Ginny

Harry a következő két hétben nagyon jól érezte magát.

- Megérkezett a lista a Roxfortból, hogy mire lesz szükségetek a következő tanévben. Ez a tanév se lesz olcsó - szólt Mrs. Weasley. - Mindenki menjen a szobájába és pihenjen egy kicsit mert délután indulunk az Abszol útra.

Hermione, Ginny és Will már indultak is fel a közös szobájukba. Mikor bementek Hermione gondosan bezárta az ajtót. Ginny az ágyán ült és a takaróját igazgatta. Will pedig az ablaknál ált és nézte az eget, mintha álmodozna.

- Will, neked nem tetszik véletlenül Harry? - kezdete Hermione.

Ginny a kérdésre egyből felkapta a fejét.

- Hát...- kezdte elpirulva Will, de ugyanaz volt a helyzet mint Harrynél, hogy a barátai már egyből tudták a választ.

- Szerintem van esélyed nála.- mondta mosolygósan Ginny.

-Harry nagyon kedves fiú, nagyon megkedveltem már a legelején amikor megláttam- próbálta komolyan mondani Will, de csak még jobban elpirult.

Hermione és Ginny egymásra néztek, aztán másra terelték a szót:

- Amúgy miért nem jártál eddig a Roxfortba ha Dumbledore unokája vagy?- kérdezte Hermione.

- Eddig Spanyolországban voltam, és ott a közelben nincsen mágus iskola ezért magán tanuló voltam.

- De szupi, és tudsz Spanyolul?- érdeklődött Ginny.

- Hát, igen, de nem teljesen beszélem még a nyelvet. Nem sokat voltam ott emberek között. Ott eléggé kevés varázsló és boszorkány van. És a muglik társaságát pedig nem nagyon kedvelem.

- Gyertek gyerekek, siessetek, késésben vagyunk, nem késhetjük le a Roxfort Expreszt.- hadarta Mrs. Weasley pár nappal késöbb már miután az Abszol úton is voltak.

Harry gyorsan felkapta a ládáját és Hedvig kalitkáját és sietett le a földszintre ahol már Ron kivételével mindenki ott várakozott.

- Ron, drágám, siess, már csak negyed óránk van.- kiabálta Mrs. Weasley.

- Mivel megyünk ha már csak negyed óránk van?- kérdezte érdeklődve Harry.

- Hop-porral. Ron siess már, nem érünk rá!

Miután már Ron is lent volt, akkor mindenki markolt eggyet a hop-porból és pár perc múlva már a szemük elött is volt a piros Roxfort-Expresz.

Harry meglepetten látta, hogy Will is velük jön.

- Will, te hogyhogy jössz a Roxfortba? Eddig nem magán tanuló voltál?

- De igen, csak most Albus szerint a Roxfortba kéne járnom, ha már Londonban vagyok. Én is egy évfolyamba fogok járni veletek, Harry.

- És te melyik házba leszel? A griffendélbe?- kérdezte Ginny.

- Hát, még nem tudom, az elsősökkel együtt majd engem is beoszt a Teszlek Süveg - kuncogott Will - De remélem a griffendélbe kerülök.

-          Biztos a griffendél be fogsz kerülni hiszen Dumbledore is griffendéles volt és a családtagok csak ritán kerülnek más házba.

-           

Amikor már megérkezett a vonat a Roxfortba, Harry már hallotta az ismerős hangot:
- Elsősök utánam! – kiabálta Hagrid, amire Will egy kicsit megtorpant.
- Mi a baj Will? - kérdezte Ginny.
- Hát… szerintem nekem is az elsősökkel kéne mennem, mert ugye engem is most fognap beosztani. Sziasztok, majd találkozunk a Griffendél asztalánál, remélem!- mosolygott Will.- Szia és sok szerencsét a beosztásnál. – mondta Hermione.
- Viszont én meg szerintem megkeresem Lunát. Sziasztok!Így hát Harryék már csak hárman maradtak és továbbindultak a nagyterem felé. Mikor már elfoglalták a helyüket akkor látták, hogy éppen akkor jönnek be az elsősök és Will, aki egy-két fejjel kitűnt a többiek közül.
Pár perc múlva, jó pár elsős beosztása után, McGalagony hangosan felolvasta a nevet:
- Dumbledore, Willhelmina!
A nagyteremben mindenki csodálkozott: “Dumbledore?”, de Will csak magabiztosan leült és a fejére tette a süveget. A Teszlek Süveg sokáig gondolkozott, mindenki feszülten figyelt. Ekkor a Teszlek Süveg szája kinyílt és megszólalt:
- Mardekár!
Az összes diák tátott szájjal nézett, Hermione felpattant a helyéről:
- A Mardekárba? De hát ő nem kerülhet oda!
Albus Dumbledore felállt:
- Csöndet kérek. – mindenki elhalkult, mivel eddig nagyon nagy zaj volt az egész teremben. – Ha a Teszlek Süveg azt mondta, hogy Willhelmina a Mardekárba megy, akkor igazat kell neki adnunk. Will, kérlek fáradj a házad asztalához.
– Hát ilyen nincs – mondta Harry bosszúsan. – Will nem… ő nem… nem is gonosz, belőle nem fog sötét varázsló válni én tudom. Nézzétek meg Malfoy képét, hogy vigyorog!Gusztustalan nyalizó.
– Hát igen. És Will pont mellé ült. – vágott savanyú képet Ron.
Egész vacsora alatt az egész teremben 3 szót lehetett folyamatosan hallani: Will, Mardekár, Dumbledore. A legtöbb diák teljesen fel volt háborodva, viszont a Mardekárosok, Will-lel együtt nagyon jól szórakoztak. Az igazgatón sem látszott felháborodás hogy az unokája oda került, sőt látszólag örült is neki.Harry észre vette, hogy több fiú is egyfolytában csak Will-t nézi és ez még jobban idegesítette.
- Harry, valami baj van? Nagyon sápadt vagy. – döbbent meg Hermione ahogy a fiúra nézett.
- Nincsen semmi.
- De nem kéne elmenned a gyengélkedőre? Tényleg borzasztóan sápadt vagy.
- Hidd el jól vagyok. Majd a klubhelyiségben találkozunk. – Azzal felállt az asztaltól és elment. De hazudott Hermione-nek, egyáltalán nem volt jól. Eddig teljesen biztosan meg volt győződve róla, hogy Will Griffendéles lesz. De azt hogy Mardekáros azt sose hitte volna. Mi az a tulajdonság, ami van benne, amiért a teszlek Süveg oda osztotta? Ezen Harry nagyon sokat gondolkozott, olyan sokat hogy észre se vette hova viszi a lába. Hirtelen egy nagy folyósón találta magát.
Nem tudta hol van. Még sose járt itt. Világos volt, de nem látta honnan jön a fény, mert nem volt ablak csak falak körös-körül. Harry rózsaillatot érzett és ösztönösen elindult az illat irányába a szeme lecsukódott és álmosság fogta el. Úgy érezte, el kell aludnia, de a lába csak vitte tovább. A talaj egyre puhább volt. Harry egy pillanatra kinyitotta a szemét és látta, hogy rózsaszirmokon lépked, de nem tudott megállni. A szeme újból lecsukódott. Úgy érezte szédül.
Ekkor megszólalt egy hang. Lágy volt és halkan énekelt, ami bejárta az egész teret. Harry nem értette milyen nyelven van, csak hogy mély álomba merül. A hang nagyon kellemes volt, még mindig ott csengett a fülében, amikor egyszer csak:
- Harry, Harry végre felébredtél! Nem is tudtuk mi van veled! Tudod mennyit aludtál? Több mint egy hetet.
- Hermione, hol vagyok? Mi történt velem?
Hermione ránézett Ronra.
– Hát az úgy volt – kezdte Ron – hogy ugye vacsoráról előbb elmentél, mert volt az a Teszlek Süveges ügy. És aztán egész este nem találtuk és gondoltuk hogy szólunk Albus Dumbledore-nak, de ő csak annyit mondott hogy menjük aludni. Reggel szólt nekünk hogy megtalált téged, és hogy a gyengélkedőn vagy. És akkor kb. 1 hétig folyamatosan aludtál, de semmivel se lehetett felébreszteni.
– De most ügy örülök Harry, hogy élsz, azt hittük meghaltál, de Dumbledore végig mondta hogy szerinte csak egy mély álomban vagy. Úgy aggódtunk. – hadarta Hermione és barátian megölelte Harryt.
- És most gyere és mond el Dumbledore-nak hogy hol voltál, biztos ő is nagyon aggódott.
- Várj Ron, én csak arra emlékszem, hogy… - és elmesélte barátainak a történteket. Ők figyelmesen hallgatták. Néha Hermione-n látszott mintha nem teljesen hinné el amit Harry mesél, de azért hallgatta. Ronnak kifejezetten tetszett.
– De arra az egyre nem emlékszem, hogy hogy jutottam oda. De szerintem biztos, hogy az a hely még itt volt a Roxfortban. Dumbledore nem mondta, hogy hol talált meg?
- Azt nem sajnos – mondta Ron. – De Harry a Tekergők térképén nincsen rajta ilyen hely?
- Hmm… lehet, nézzük meg!
– Ne, Harry, neked még itt kell maradnod a gyengélkedőn kipihenni magad szerintem.
– Hermione, ne aggódj, már teljesen jól vagyok. – felkelt az ágyból és mindhárman elindultak a klubhelyiségbe. Út közben a diákok, akik elmentek mellettük összesúgtak és Harry-re mutogattak. Még Will is elment mellettük, aki látszólag nagyon összebarátkozott a Mardekáros Pansy Parkinsonnal.
– Szia Harry! Hallottam, hogy a gyengélkedőn voltál, mostmár ugye jobban vagy? – kérdezte Will, amire Harry szíve majdnem kétszeresére gyorsult.
– Oh, szia Will! Igen, már ki is engedtek a gyengélkedőről – mondta Harry, akit viszont nagyon zavart, hogy Will Pansy-val barátkozik, aki most éppen undorodó képpel végig mérte Hermione-t.
– Will, gyere, menjünk innen. Keressük meg Malfoy-t!
Ekkor Hermione majdnem megpofozta Pansy-t, de szerencsére Ron még időben lefogta a kezét. Amikor már távolabb voltak tőlük hermione teljesen kifakadt:
- Nem értem hogy barátkozhat ezzel az undorító csajjal. Will olyan rendes lány, igaz Harry? Erre most pont a Mardekárosokkal van. Már az első napon is csak Malfoyék társaságában lehetett látni. És mi nem is tudunk vele beszélni. Elegem van ezekből. Figyelj harry, neked kéne vele beszélned.
– Nekem? Miért pont nekem?
– Mert… szóval… azért mert Will-nek te tetszel. – erre Harry teljesen elpirult. – Rád biztos hallgatna. Mond meg neki, hogy vannak rendesebb Mardekárosok is, és Malfoy társasága csak árt neki. Légyszi Harry!
– Öhm… oké, megpróbálom… talán…
- Köszi. Na, most megyek aludni, holnap reggel találkozunk. És el ne felejtsétek megnézni a tekergők térképén azt a rózsás illatú helyet. – mondta Hermione és felment lefeküdni.
- Gyere Harry, nézzük meg azt a térképet aztán mi is aludjunk, mert gondolom holnap majd el kell mondanod Dumbledore-nak mindent. –szólt Ron és elindultak Harry-vel az ágyaik felé.